Tisza-parti kisvasút

A különös és nagyszerű ötlet Miskó István korabeli tanácselnök nevéhez köthető, aki a vasútállomás és a Tisza-part között álmodta meg a pályát, Tiszakécske turizmusának felvirágoztatására és a helyi közlekedés fejlesztéseképp. A község belső területein azonban a szűk keresztmetszetek és a sok közúti kereszteződés miatt túl költséges lett volna az építkezés, így csupán a Szabolcska utcától fektethették le a 760 mm nyomközű vágányokat, mintegy 1248 méter hosszban. Álom maradt az Újbögre való kivezetés is. Az építkezés példás összefogással, fillérekből valósult meg. Műszaki felügyelő s üzemvezető gyanánt sikerült megnyerni id. Goóg Bélát, a MÁV műszaki főfelügyelőjét; a tanács a szükséges sínanyagot a felszámolás alatt álló sarkadi kisvasút ingyenes bontásával nyerte. Miskó régi barátja, Szűrszabó Gusztáv, a Hatvani Állami Gazdaság igazgatója pedig kijárta, hogy az ugyancsak ekkoriban felszámolt selypi kisvasút egyik C-50-es, Csepel-motoros mozdonyát átszállítsák. A személykocsik is innen, valamint a túrkevei, békéscsabai kisvasutakról származnak. A pálya önkormányzati tulajdonú területen haladt, egyszerűsített technológiával, helyből kinyert homokágyazatra épült, hasonlóképp minimalizálták a pénztár és a mozdonyszín költségeit. A tanácselnök népszerűsítette a kisvonat tervét a településen, miáltal a helyi lakosság társadalmi munkában néhány hét alatt, töretlen lelkesedéssel elvégezte az építkezést. Mozdonyvezetőnek zömmel helybéli traktorosokat, szerelőket alkalmaztak, akik tanfolyamon sajátították el a szükséges vasúti és műszaki ismereteket, s a későbbi kisebb pályafenntartási munkákat is egy helyi kft vállalta.

Hiába avanzsált azonban a 90-es évek elején úttörőből gyermekvasúttá, a kisvonat járműveit és pályáját egyre inkább kikezdték a takarékos üzemmel járó fenntartási hiányosságok. A sebességkorlátozásokat kisiklás, majd üzemszünet követte. Az időközben várossá lett Tiszakécske vasútszerető polgársága azonban nem volt rest, s ismét összefogott, hogy gondos szakmai irányítás mellett, a híresen esős nyárban is rendbe hozza a pályát, az önkormányzat pedig a járműpark felújítására biztosított pénzösszeget. Így 1996. augusztus 20-án reményekkel telve, méltóképp ünnepelhették a helyiek a kisvasút 25. születésnapját, mely egyúttal bekapcsolódott az országszerte egyre népszerűbb Kisvasutak Napjai rendezvénysorozatba is. Istápot adott az Európai Falu ekkoriban kibontakozó nagyszabású terve is, melynek részeként a kisvasút előtt is új távlatok nyíltak. A kisvasút nyaranta tovább működött évi átlagosan 4000 utassal, mely a település és a vasút méreteihez képest akár kielégítőnek is tűnhetett volna, ahhoz azonban kevésnek bizonyult, hogy a jegybevételből eltartsa magát az üzem. Időközben a város nagyszabású fejlesztési tervei sorra elsikkadtak, a kisvasúti infrastruktúra és járműállomány ismét pusztulásnak indult, elhunyt a kisvasút utolsó két oltalmazója, Rédey Gyula üzemvezető és Bazsó Ferenc mozdonyszerelő, ráadásul a tulajdonos önkormányzat is fokozatosan levette róla kezét. Szezonálisan, menetrend szerint 2008-ban közlekedett utoljára a kisvonat, Panyik József vezette.

Egy pályázatnak hála a kisvonat szerelvényei elkerültek egy felújító üzem csarnokába, ahol az utolsó csavarig felújították a szerelvényt, és visszaállították eredeti állapotába. A felújítás mellett teljes vonal-rekonstrukció történt, ahol részben új, hosszabb nyomvonal kialakítása történt meg. A pályázat része volt egy új kilátó építése a sínek mellé, továbbá a vonat tárolására alkalmas épület, végállomás felépítése is.